Sárkány Se -

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Tai Chi

Edzéseink



Yang Tai Chi Chuan


Amikor kínai harcművészetről beszélünk (Wushu/ Kung Fu, alapvetően két irányzatot különböztethetünk meg. Egy külsőt (Wei Kung) és egy belsőt (Nei Kung). A külső Kung fu stílusok, mint pl.: a Shaolin Kung fu állat irányzatai, elsősorban a fizikai adottságokat és erőt használja fel a harcban. Ellenben a belső kun fu irányzatok pl.: a Shing Ji Chuan, a Ba kua Chuan és a Tai Chi (teljesebb nevén Tai Chi Chuan/Taijiquan/Tajcsicsuan), elsősorban a Qi-t (Chi-t) a testünkben keringő belsőenergiát alkalmazza.

A filozófiai megközelítése a Tai Chinak:



A tao először létrehozta a wu chi-t a végtelent, mozdulatlant, felfoghatatlant aztán a wu chi megmozdult létrehozva a két pólust: yin-t és yang-ot. (ez a tai chi: az égi alap a yang, a földi alap a yin és amiben a kettő egyesül az emberi alap.) A tai chi célja az emberben tehát az, hogy felismerje magában a yint és a yangot. Ezeket tudatosan szétválasztva megtisztítsa, megerősítse, majd egyesítse. (Vigyázzunk, hogy nem újra egyesítse a yint és a yangot, mert sohasem voltak egyek ezek az emberben.) Ekkor már nem lesznek korlátok sem  határok és szélsőségek. Megvilágosodik a gyakorló. A yin és yang tovább bontható az öt elemre (fa, tűz, föld, fém, víz), melyben szintén az egész világ jelen van, akár emberi tulajdonságokról, akár térről (feng shi-ról) van szó.

Az öt elem erejét használja fel a Shing Ji Chuan. A Ji Chig (a változások könyve) próbálja megérteni az élet működését, körforgását és ok, okozati összefüggéseit. Ennek ábrázolására szimbolikus vonalrendszert használ. E szerint az öt elem tovább bontható nyolc darab ba kua szimbólummá melyek kört alkotnak és három vonásból állnak. Ezek lehetnek yin (két szaggatott) és yang (folyamatos) vonalak. (kun:föld, gen:hegy, kan:víz, xun: árvíz, zhen: földrengés, li: tűz, dui:tó, Qian: menny).


Erre épül a Ba-kua chuan nevű belső stílus. A nyolc alap gua-t felhasználva alakult ki az utóbbi néhány ezer év tapasztalatából és megfigyeléseiből a Ji ching (a változások könyve), melyet jóskönyvként ismernek pedig csupán egy átfogó képet kíván mutatni a világ működéséről. Ehhez egy 64 vonásból álló szimbólumot, Xiangot használ, amely 64 élethelyzetet ír le. Egy Xiang hat yin és yang vonásból áll, vagyis 2 guából tevődik össze. Állítólag nincs a földön olyan élethelyzet, amelyet a 64 xiang egyikével sem azonos. Tehát a yin és yang-tól a 64 xiangig mind ugyanaz, csak egyre részletesebben, aprólékosabban részekre szedve.

A Tai Chi definíciója: Mozgás közben végzett meditáció. Szó szerint: Tai: nagy, Chi: legfelső, legvégső, chuan: ököl. Összeolvasva azt jelenti, hogy ez egy olyan módszer, amely a teljes és végérvényes valóságot az ököl, vagyis a test használatán keresztül fejezi ki. Ez a harcművészet kifinomult és a teljes testet megmozgató, azt harmóniára vezető mozgások rendszere, mely jótékony hatással van a testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve az egészségre. Vannak stílusirányzatok, melyekben a test-lélek egészsége csupán a cél (Ezek a Yin típusú tai chik, pl. taoista tai chi) és vannak olyanok, ahol ugyan ez is cél, azonban eszközként is kezelik.



Ezek azok az irányzatok,  amelyekben a tai chi hatékony harci (önvédelmi) eszközként is megjelenik (Yang tai chi stílusok). Alapvetően mégis mindegyik az erős (egészséges) életben maradást veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek az alapja (és a harci képességé is). A testi és lelki hatásain túl a tai chi egy szellemi út, a taoista tanítások segítségével és a mozgásban végzett meditáció segítségével lehet fejlődni általa. A megvilágosodás egy meghatározó útjának tartják. Békés nagymestereit épeszű külső irányzatú harcművész nem hívta és hívja ki küzdelemre semmikor. Erejük és belső hatalmuk legendás.

 

A Tai Chi-t lehet harci alkalmazások nélkül is tanulni. Gyakorolhatjuk az egészségmegőrzés érdekében, a lélekre gyakorolt hatásai miatt, az energiákkal való munkán keresztül, vagy a mozgásban végzett meditáció és a taoista elméletek (öt elem tana, i ching szerint) a szellemi út megismerése okán. Mivel azonban a tai chi megadja nekünk, hogy mindhárom szinten fejlődhessünk, a test, lélek és szellem gyakorlatainak elsajátításával a teljesség harmóniájához juthatunk. Minden életkorban művelhető, nem igényel különösebb alkati, vagy életkori meglétet. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső  harcművészetekhez, vagy küzdősportokhoz képest, a tai chi-t valóban életfogytiglan lehet gyakorolni. Míg a küzdősportokban egymás legyőzése a cél, a tai chiban a test, a lélek és a szellem harmóniájának megteremtése által önmagunk felett aratott napi győzelem a jutalom.



Tai Chi Chuan kialakulása, stílusai, mesterei:


Chang San Feng:


A wudangpai legendás alapítója (1279-1368). Hivatalnok fiaként klasszikus képzésben részesült és hosszú időn keresztülfoglalkozott a shaolin csuanfával. Később taoista szerzetesként a Wudang-hegyi Fehér Felhők kolostorába vonult. A legendák szerint az életpontok negatív stimulálásával is foglalkozott. Ezt halálraítélt rabokon is kipróbálta. Ezekről a pontokról saját bronz szobrot is készített. Különleges szokásai: éjszaka, újholdnál forma gyakorlás, éjszakai hegymászás, kardtácoltatás, klasszikusok olvasása esős éjszakákon, éjféli meditáció. Egy meditáció során 24 tündér jelent meg előtte, mindegyikük egy eltérő mozdulatot adott elő. A kemény ellenpólusaként dolgozta ki a lágy harcművészetet.  A legenda szerint megfigyelte egy daru és egy kígyó harcát és így konkretizálta a valóságban.

 


Chen Wang Ting:


A chen stílus elindítása az ő nevéhez fűződik (1587-1664). A chen család  régóta harcművészetekkel foglalkozott generációk óta, amikor a XVII. században egy Wang Zong Yue nevezetű szerzetes könnyedén megverte az egész családot. Tőle tanult, ehhez elsajátította kora shaolin és wudang stílusait,
kialakította a chen taichi alapjait.

Chen Tai Chi:


A stílus jellemzői az élénk, erőteljes és mély állások, csavarodó mozgások, melyek a spirális erő használatát tanítják. A gyakorlatban a lágyság és keménység, a gyors és lassú mozdulatok kiegészítik egymást. Akrobatikus elemeket is tartalmaz. Pl. ugrórúgások
. Pusztakezes formákat, fegyveres formákat ( kard, lándzsa), küzdelmet tartalmaz. Az új chen irányzatok anyaga redukálódott, egészség megőrzése felé tolódik el. Modern irányzatok a wushu irányába tolódtak el.


Yang Tai Chi:


A régi yang stílus megalapítója Yang Lu Chan ( 1799-1872). A Chen családnál dolgozott napszámosként, lelkesen érdeklődött a harcművészetek iránt. Titokban elsajátította a technikákat. Később átalakította a chen stílust. Jellemzője a lassú folyamatos előre és hátra hullámzó mozgás.
Az új yang stílus Yang Chen Fu nevéhez fűződik.(1883-1936) Több változtatást bevezetett, létrehozta mai formáját. A stílus lágyabb, harmonikusabb lett, melynek végrehajtása során egyenletes sebességet írtak elő. Jellemzőit két fogalommal lehet megragadni:
Lesüllyesztés: a felsőtest ellazítása és a has alsó részére való koncentráció.
Lazítás: a test és a szellem oly módon való ellazítása, hogy a chi a meridiánokon keresztül akadálytalanul áramoljon.
A mai yang stílusok jellegzetessége a mozdulatok lassú végrehajtása. Többféle mozdulatsor jött létre. Rövid és hosszú formák vannak. Fegyverek: kard, szablya, legyező, hosszúbot, lándzsa.

Wu Tai Chi:


A wu taichi két egymástól különböző irányzatot takar/ névegyezőség/, amely egy időben alakult ki. Ezért wu 1 és wu 2 jellel tárgyalom.
Wu
1 stílus:  A régi yang stílusból alakult ki. Hasonlít hozzá, azonban más a  kifejezésmódja. Wu Quan You alapította.( 1934-1902) Halála után két irányzattá vált: Északi és Déli stílussá. A kettő között minimális a különbség. Az előre döntött testtartás jellemzi. A mozdulatok erősebbnek tűnnek, mint a yang rendszerben , a mozgások által leírt köröknek kisebb a sugara. A következő elvek szerint gyakorolnak: könnyedség, mozgékonyság, a váltás lehetősége és a semlegesítés képessége. A következőkből épül fel: lassú hosszú forma, lassú rövid forma, gyors forma, ragadós kezek(tuishou), fegyveres formák és szabad harc./ Szerintem, a mi mesterünk is ezt tanulta és alakította át Shang taichivá/
Wu
2 stílus:  Wu Yu Xiang alapította.(1812-1880) A yang és a chen taichi ötvözete. A stílus elvei a következők:  állandó mozgás, lazaság, üres és teli váltakozása, egyenes test, a belső chi mozgatása a testben, a kezek nem nyúlnak túl a láb vonalán. A mozgásformák gyorsak és szűkek.

Hao Tai Chi:


A wu2 taichi alapján Hao Wei  Zeng (1849-1920) alapította. A gyakorolt technikák számát 200 mozdulatra emelte, az erőteljes kivitelezésre helyezte a hangsúlyt. Jellemzője: Sokféle ugró és bonyolult
lábtechnikát tartalmaz.


Sun Tai Chi:


A sun stílust Sun Lu Tang (1861-1933) dolgozta ki a hao stílusból. Mivel magas szinten űzte a pakua és a xingi chuant, ezekből is átvett technikákat. Jellemző rá a gyors kivitelezés és a sok lábtechnika. Formák : hosszú és rövid kézforma, kardforma, sun versenyforma. 97 mozdulat jellemzi.

A Tai Chi napjainkban:


A mai stílusokra egyre inkább jellemző, hogy újabb technikákat hoznak  be, illetve hagynak ki a mesterek. Keverednek a stílusok egymással, más lágy és kemény irányzatokkal, sporttal, welnessel  stb./Shang taichi , Taichi erobik stb./ A modern irányzatok nagy részére elsősorban az egészség megőrzése előtérbe helyezése a jellemző. Mozgásos chikungnak is tekintik. Másrészt a wushu előtérbe kerülése révén versenyformák alakultak ki. Tolókéz és taichi küzdelmek is léteznek. Pl.: taichi boxing

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz