Sárkány Se -

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Kung Fu

Edzéseink
 

A Shaolin Kung fu története



A Kung fu szó jelentése egyetlen szóban nem foglalható össze. Legrövidebb meghatározása talán ez: ügyes ember. Minden olyan személyt, aki valamit mesteri szinten, művészien művel, lehet "Kung fu" az adott tevékenységében. Pl.: szakács vagy akár egy bróker is. A Kung fu mint harcművészet az európai emberek nyomán terjedt el ilyen elnevezéssel szerte a világon. Kínában a fenti néven ismert tradicionális mozgásokat Wu Shu-nak (harcművészetnek) nevezik.

A Shaolin rend megalakulását i.sz. 540-re tehetjük, amikor egy indiai származású buddhista pap, Bodhidharma (kínaiul Tamo, i.sz. 440-528) Kínába utazott. Tamo Indiában született, mint Sugandha király harmadik gyermeke. A ksatrijához, azaz egy ősi harcos kaszthoz tartozott, melynek fontos része a vajramushti, vagyis a pusztakezes küzdelem, tehát járatos volt a korai harcművészetekben.
Tamo Kantonban szállt partra, ahonnan egyenesen Nankingba ment, a Liang-dinasztiabeli Vu-ti (i.sz. 502-549) császár meghívására. A császár rengeteg templom építése mellett a helyi buddhista szerzetesekkel szanszkrit szövegeket kezdett fordíttatni kínaira, hogy az átlagpolgár is érthesse és gyakorolhassa ezt a vallást. Ez ugyan nagyszerű terv volt, de amikor kiderült, hogy a császár azt hiszi, hogy ez vezeti majd a Nirvanába (mennyország), akkor Tamo felvilágosította ennek az elképzelésnek a helytelenségéről. A Császár ekkor elküldte a szerinte bolond embert és Tamo elutazott a közeli buddhista kolostorba, hogy személyesen találkozzon a szöveget fordító szerzetesekkel.

A Sung hegyvonulat részét képező Shao-shi-hegyen álló templomot évekkel ezelőtt építették egy hajdani erdő megmaradt fái közé, amely erdőt talán kivágtak, talán leégettek. Az építkezés alatt a császár kertészei új fákat is ültettek, így a templomot "Fiatal Erdőnek" vagy "Új Erdőnek" nevezték el: mandarin nyelven Shaolinnak. Más forrás szerint a shaolin szó átvitt értelemben az "Erdő Fáit" vagy az "Erdő Szellemét" jelenti.
Amikor Tamo megérkezett, megtagadták a belépési kérelmét, talán mert az akkori apát, Fang Chang szerencselovagnak, vagy egy idegen betolakodónak nézte. A visszautasítást hallva Tamo a közeli barlangba ment és ott meditált. Kilenc év telt el így, mire a szerzetesek felismerték Tamo vallási elkötelezettségét. Kérlelni kezdték, hogy oktassa őket, de Tamo ügyet sem vetett rájuk. A legenda azt mondja, hogy egy Muj Vio nevű szerzetes, elszántságát bizonyítandó, odaállt Tamo barlangja elé, és levágta egyik karját, majd Tamónak nyújtotta, így kérve őt a tanításra. Ekkor Tamo csatlakozott a szerzetesekhez.

 

Az első, amitészre vett, hogy nincsenek jó kondícióban. A legtöbb szokásuk megegyezett a középkori ír szerzetesekével, akik naponta órákat töltöttek az asztalok fölé görnyedve, míg a kézzel írt szövegeket másolták. Ebből következően a Shaolin szerzetesek elvesztették azt a fizikai és szellemi állóképességet, ami a még az alapvető buddhista meditációk gyakorlásához is szükséges. Tamo legyőzte ezt a gyengeséget azáltal, hogy megmozgatta őket, tanított nekik különböző gyakorlatokat, amelyek a chi; áramlását segítették, és a testi erőt is növelték. Ezek a sorozatok az indokínai ikonográfia 18 fő állatának a mozgásán alapultak (tigris, szarvas, leopárd, kobra, kígyó, sárkány, stb.).  
Idővel
templomi életben a harcművészet gyakorlása mindennapossá vált, egyszerűen az önvédelem követelte meg. Egy idő után ezek a mozdulatok törvényszerűen egy valódi önvédelmi rendszerré nőtték ki magukat. Különlegesen ügyesek lettek a kétméteres bot és a lándzsa használatában. Persze azt nem lehet mondani, hogy Tamo feltalálta volna a harcművészetet, amely ugyanis ekkoriban már századok óta létezett Kínában. De a szerzetesek munkájának szervezetté válásával lehetővé vált, hogy fejlesszék és besorolják ezt a művészetet új és különböző stílusokba, amelyek már valóban és határozottan Shaolin Kung Funak mondhatók.


 



Pontosan nem tudni, mikor történt, hogy egy Chiu Yueh nevű híres bandita került a papok közé, és miután maga is pap lett, összeötvözte az ott tanultakat a saját technikájával és létrehozta a Shih pa lo han sho-t (a Lohan-küzdés tizennyolc fortélya). 1522 és 1566 között egy Kioh Yuan (Kwok Yuen) nevű férfi csatlakozott a papokhoz a kihalófélben levő kemény irányzatok fellendítése céljából. A legenda szerint egy Li nevű öregember elvezette őt Pai Yu-fong mesterhez. Ők hárman együtt dolgozták ki az öt állat (A tigris (erő), daru (nyugalom), leopárd (sebesség), a kígyó (qi), sárkány (szellem) mozgásait utánzó küzdésrendszert. Az öt állat stílus képviseli az öt alap eszenciát a Shaolin rendszerű képzésben.

Az öt alap stílus részletesen:


A szerzetesek az állatokat utánzó yóga gyakorlás mellett az erdőben is gyakoroltak, közben pedig rájöttek arra, hogy az állatok minek köszönhetik ügyes mozgásukat. Minden állatstílusnak, minden egyes mozdulatnak megvan a maga magyarázata és kiválósága. Ezért ezek elsajátításához hét, nyolc, vagy akár tíz évre is szükség van. Az állatstílusok tanulása közben nemcsak az állat külső mozgását kell figyelni, hanem meg kell ismerni az állat belső tulajdonságait is. Ezek a mozdulatok nincsenek kőbe vésve, a gyakorló bizonyos elemeket saját ízlése szerint alakíthat. Mindegyiknek megvan a funkciója. Például: a sárkánystílus a szellemet, a kígyó a qi-t, a leopárd a inakat, a tigris pedig az erőt fejleszti. A százhetven technikai elemet öt alap állat stílus foglalja magába: tigris, daru, párduc, kígyó, sárkány. Pai azt tanította, hogy az ember öt lényeges dologból áll: 1. erőből, 2. csontból, 3. inakból, 4. chi-ből, 5. szellemből. Ezeket a dolgokat összhangba kell hozni, és hatásos egységgé kell egybeolvasztani. Ezen belül meg kell teremteni a keménynek és a lágynak, belsőnek és külsőnek, a jin és jangnak, a lényegesnek és lényegtelennek a szintézisét.

A Tigris stílus az erőt képviseli. "Légy erős, és tartsd a vállaidat és törzsedet szilárdan. Engedd, hogy a tested emelkedjen és süllyedjen, amikor chi-d kering, és tartsd nyitva a szemeidet". Ez a mozgás hasonló a dühös tigriséhez, amikor a fák közül kiugrik. Legtöbbször kemény külsőerős küzdelmi megközelítést alkalmaz, amely erővel reagál az erőre, és nagy valószínűséggel megbénítja vagy megöli ellenfelét a kontratámadás során.

A Daru stílus az inak gyakorlását mutatja be. Az inak a lábakból erednek, de a szellem áthatol a testen. A vállakat mindig lazán kell tartani, és a lábak, kezek harmóniájára ügyelni kell. Az akaratnak nyugodtnak kell lennie, a tudat pedig a távolba irányul.


A Leopárd stílus a csontokra ható gyakorlást képviseli. Bár a leopárd nem néz ki olyan félelmetesnek, mint a tigris, nagyobb erőkifejtésre képes. Mivel szeret ugrani, a törzse és az alsó végtagjai erősebbek, mint a tigrisé. "Hajlítsd be az ujjaidat. Hogy majdnem ökölbe legyenek szorítva, légy erős és mély lovaglóállásból süllyeszd és emeld a testedet".

A Kígyó stílus a chi kimunkálását példázza. A kígyó chi-je egész testét elárasztja úgy, hogy amikor valamihez hozzáér, puhának tűnik, ami nélkülözi az erőt. Valójában azonnali erőkifejtésre képes, úgy, mint a legerősebb ember. A régi mondás szerint: "A legjobb acélt, mint kötelet lehet a cölöp köré tekerni". Ez példázza ezt a stílust. Az egész test állandó mozgásban van, lágy, de mégis erős, hajlékony, de mégis szilárd. A két ujjat úgy használják, mint a kígyó nyelvét.

A
Sárkány stílus a szellem művelését képviseli. Erőre itt nincs szükség. A chi a köldöktájékra összpontosul, a test pedig könnyed és eleven marad. A vállak legyenek egyensúlyban, az öt központ (a szív, a két tenyér és a két láb) szimmetrikus kapcsolatban álljon egymással. A mozgás a levegőben úszó sárkányéhoz hasonlatos, ami minden irányba képes mozogni.

             A Kung fu 5 alap állatstílusának összefüggései:

Állatstílusok

Test fejlesztése (testtudat)

Tudat

Harc

Képesség

Tigris

Izmok

Erő

Erőszakosság

Támadás, brutális ellentámadás

Daru

Csontok

Nyugalom

Egyensúly

Belső higgadtság, laza várakozás, kecsesség

Leopárd

Inak

Sebesség

Gyorsaság

Robbanékonyság

Kígyó

Vér

Qi/ Chi

Puhaságban rejlő erő

Lágyságban rejlő erő felismerése (érintésre puha, de mozgásban erős mint az acél)

Sárkány

Szellem

Bölcsesség, előrelátás

Alkalmazkodás mindenhez

Kiteljesedés minden irányban, a test és a szellem laza uralása


Egyéb, később kialakult népszerűállat stílusok:

Saskarom: Az északi Shaolin Kung-Fu leglátványosabb és legerősebb stílusa. Részben a harcra és a gyakori magas rúgásokra épül.

Fehér Daru: A Fehér Daru a Kung-Fu stílusok közül a legszebbnek és legelegánsabbnak tekinthető. Mindössze 140 éve került Közép és Dél Kínába miután Tibetben fejlesztették ki a Ming dinasztia idején.

Imádkozó Sáska: A rovar, amely elülső lábait úgy tartja, ahogyan az imára kulcsolt kezeket szokás tartani, a legnagyobb tiszteletnek örvend az egész kínai harcművészetben. 340 évvel ezelőtt Wang Lang Kung-Fu mester fejlesztette ki. Három fő kategóriát hozott létre: az első a Peng Pu, amely az ellenfél megütését és egyensúlyvesztésbe való húzását jelenti. A második a Lan Tseh, amely az ellenfél erejének felhasználása, visszafogása vagy csökkentése. A harmadik a Pa Tsou, amely a kegyelemdöfés, a nyolc könyöktámadás.


Majom Stílus: A Hou Chuan, majom irányzat elsajátításához speciális képességek szükségesek. A majom iskolához tartozó küzdők általában kistermetűek, hajlékonyak és olyan képességekkel rendelkeznek, mint egy jó talajtornász. Ez előfeltétel, erre épül rá a többi harci elem. A küzdő gyakran egészen a földre kuporodva várja a támadást, ami elől a talajon elbukfencezik, félrehemperedik, miközben pontos rúgásokat, ütéseket ad le támadójára. A talajon való elgördülés, földre lapulás megzavarja az ellenfelet, nem tud a szokott módon támadni, a majom rendszerű küzdő viszont akkor érzi magát elemében. Mozgása gyors és kiszámíthatatlan, megtanulásához viszont nem elegendő a sok gyakorlás és türelem, hanem alkati adottságok is szükségesek. Egyetlen fegyver, a körülbelül emberhosszúságú bot használata tartozik még az iskola ismeretanyagához. Használata több ember ellen is megfelelő védelmet tud nyújtani akkor is, ha azok egyéb eszközökkel vannak felfegyverkezve. A bottechnikára ugyanazok a jellemzők, mint a majom iskola pusztakezes küzdelmi módszerére: a szokatlanság és az akrobatika.

Mostanában nagyon sok történet kel útra Kínából a Shaolin történelmére utalva, bár nagyon sok ezek közül nem megbízható, hiszen a leggyakoribb "hiteles" változatokat a kínai vezetőség közli. Mivel a kínai hatóságok törvényen kívül helyezték a Shaolint és a harcművészetek gyakorlását, ezért történetüket nem alapozhatjuk gyanús forrásokra. A Wu Shu stílusok elterjedése a második világháború utáni kormányoknak és a nemzetiségtudatnak köszönhető, hiszen ekkoriban már kezdett újra fontossá válni a nép számára, hogy saját harcművészeti hagyományaik legyenek. Ennek ellenére Kínában a Kung Fu afféle megtűrt helyzetet élvez, azonban most a XXI. században, a kínai rendszer viszonylagos demokratizálódásával, és az általános technológiai fejlődéssel népszerűsége új lendületet kapott, főleg nyugaton. A shaolin papok tanításai nyomán számos kung fu stílus alakult ki. Napjainkra több mint 500 fajtája került bejegyzésre a kínai világszervezetben.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz